És már megint alkottak a 'Kollégisták'
2006. szeptember.14.

Szép nap lett ez a mai, azaz csütörtök. 8 Óra a suliban meg minden. Meg a Lővei is jártatta a pofáját. Misike ráirta a puloverére hogy "Buzi" az a majom meg azt hitte én voltam. Mondtam hogy nagyon szívesen lerendezem vele két hét múlva, mert most nem érek rá. (Megjegyzés: a lővei az aki 10 rugóért elég csúnya dolgokat csinált egy kutyával...fujj) Szóval tanulószoba végén Tibi, (majd teszünk fel rolla képet) nekiállt feszegetni a tűzlépcső ajtaját, mai kinyílt..a csengő meg megszólalt. Jött a tanár, ordított aztán lekapcsolta. Bezavart mindenkit a szobába. Kijöttem. A folyosón elkapott és elkezdett velem ordítani (közben meg ütögette a vállam, tessékelt be a szobába) A következmény meg az volt, hogy nem szóltam a srácnak hogy ne nyitogassa az ajtót. Ez nem az én feladatom hát kussoltam. Meg amúgyis ha úgy bánnak velem mint a véres ronggyal kakor én is úgy viselkedem. Tavaly nem ilyen világ volt. Tavaly tanulhattunk a szobában ha jók voltunk. Tavaly nem ordítottak ránk, ha balhéztunk. A Kasza tanárúr (aki tényleg egy jó arc, meg rendes is) legdúrvább leszidása ez volt nekem: Arcátlan vagy Tamás! Tavaly lehetet benn aludni tanulóidőben a szobában. Tavaly lehetett mocsok meg rendetlenség. Tavaly nagyobb volt a szabadság. Tavaly jó élet volt. Ezért, így az új jelmondat/mottó: Szabadság...Mindörökké!